KATONAI JELKÉPEK

Az egyenruha

A hadsereg elkülönült, zárt testületi jellegét alapvetően az egyenruha, az uniformis határozza meg, hiszen ennek alapján azonnal felismerhető viselője hovatartozása, tehát az egyik legjelentősebb – testületi azonosságot meghatározó – tényező. A hadseregek nemzeti jellegének egyik mutatója, hogy a katonai öltözet mennyire felel meg a történelmi hagyományoknak. Az egyenruha azonban a nemzeti jelleget csak korlátozottan fejezi ki, hiszen a ruházat egyik döntő kritériuma a praktikusság, a korszerűség és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a civil öltözködés vagy más egyenruhák divatjelenségeit is magába foglalja.

                Csapatzászló

                A csapatzászló, mint a legfontosabb és legnagyobb múltra visszanyúló katonai jelképek egyike, a hazához, a nemzethez, a katonai eskühöz és a katonai szervezethez, csapathoz való feltétlen hűség szimbóluma, amely önmagában is kifejezi az adott katonai egységet, szervezetet. Mindemellett azonban olyan katonai értékeket és erényeket is jelképez, mint a bajtársiasság, hősiesség, becsület és bátorság. Színösszeállításában és formavilágában az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint az 1946-ban kikiáltott köztársaság zászlajára emlékezetet, ezzel is kifejezve a Magyar Honvédség történelmi és katonai hagyományok iránti elkötelezett hűségét és tiszteletét.

                A csapatzászló-adományozási ünnepség keretében a már említett szabályzók értelmében a köztársasági elnök zászlószalagot adományoz a zászlót átvevő alakulatnak. A zászló átadásakor vagy az adott katonai szervezet tevékenységének, munkájának elismerésekor pedig a honvédelmi miniszter és/vagy a HM honvéd vezérkari főnök is köthet zászlószalagot.

                A csapatzászló lapja 120 centiméter magas és 140 centiméter széles, fehér szatén anyagú téglalap, mindkét oldal közepén a Magyar Köztársaság címerével, melyet jobbról cserfaág, balról olajág övez. A zászlólap széleit a hosszabb oldalakon 11-11, a rövideken 9-9 piros és zöld lángnyelvből álló pártázat övezi. A zászlócsúcs stilizált levél formájú homokfúvott sárgaréz, mindkét oldalán a Magyar Köztársaság pajzstartók nélküli bronz címerével. A zászlórúd 238 centiméter hosszú, skarlátszínűre lakkozott henger alakú rúd.

         A csapatzászlóhoz hasonlóan a zászlószalagok is visszanyúlnak a történelmi és katonai hagyományokhoz. A köztársasági elnök szalagja 115-115 centiméter hosszú ágakkal bíró nemzetiszínű szalag. Egyik ágán a „MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE” felirat olvasható, másik ágán pedig az alakulat megnevezése és az adományozás évszáma, valamint a Magyar Köztársaság címere látható arannyal hímezve.

        A honvédelmi miniszter szalagja 100-100 centiméteres, kétágú fehér szalag, melynek ágait körben piros zöld ék alakú, selyemmel hímzett pártázat szegélyezi, alján aranyszínű rojt látható. A szalag ágai arannyal hímzettek, egyik ágán a „MAGYAR KÖZTÁRSASÁG”, másik ágán a „HONVÉDELMI MINISZTER” felirat olvasható, alatta a Honvédelmi Minisztérium emblémája látható.

        A HM Honvéd Vezérkar főnök szalagja vörös, 120-120 centiméteres ágakkal bíró szalag, melynek mindkét ágát és szalagcsokrát babér- és tölgyfaág fonat díszíti. A szalag első ágán a „HM HONVÉD VEZÉRKAR FŐNÖKE” felirat helyezkedik el, alatta a Magyar Honvédség emblémája látható. A szalag alját aranyrojt zárja.

        Itt kell említést tenni az ún. Történelmi zászlókról, amelyek a különböző korokban a magyar csapatok által használt zászlók másolatai, vagy hiteles dokumentumok alapján újraalkotott változatai, tehát lényegében történelmi csapatzászlók. Használatukra először az 1985-ben megrendezésre került díszszemlén került sor. A nyilvánosság előtt való bemutatásuk és megjelenésük szokása az elmúlt években alakult ki, elsősorban az augusztus 20-ai tisztavatáshoz, illetőleg más, jelentősebb állami és katonai ünnephez kötődően.

Hadilobogók és árbócjelvények

        A Magyar Honvédség folyami fegyvernemi úszóegységei felségjelként hadilobogót használnak. A hadilobogó műszál alapú fehér szaténből készül, mindkét oldalán a Magyar Köztársaság címerével. A zászlólap szélein a hímzett pártázat ékeinek száma a zászlólap méretéhez arányított, befelé mutató piros-zöd színű. A hadilobogó többféle méretben (kis- és nagyhajók valamint parancsnoki motorosok) készül.

        A hadihajók árbocjelvényként árbocszalagot, valamint az elöljárók jelenlétének jelzésére rangidős parancsnoki és miniszteri lengőt használnak. Az árbocszalag 21x200 centiméteres képzeletbeli téglalapban elhelyezhető háromszög alakú, vászon anyagú nemzeti szalag.

    A rangidős parancsnoki lengő 60x80 centiméteres képzeletbeli téglalapon elhelyezhető, háromszög alakú és fehér selyem anyagból készül. Mindkét oldalán a Magyar Köztársaság hímzett - tölgy- és olajág nélküli - címere látható. A háromszög oldalai mentén, valamint a három sarokban piros-zöld színű hímzett pártázat helyezkedik el.

A miniszteri lengő 60x80 centiméteres képzeletbeli téglalapban elhelyezhető, nemzeti színű, a felvonó zsinórral ellentétes oldalon fecskefarokban végződő zászló, mely széleit nemzeti színű zsinór szegélyez.

A felségjel (hadijel)

    A Magyar Honvédség meghatározott harceszközein – mindenekelőtt a repülőeszközökön és harcjárműveken – a hágai egyezmény alapján alkalmazott felségjel olyan egyedi megkülönböztető jelzés, amely a magyar állam és fegyveres ereje szuverenitását fejezi ki.

      A felségjel használatát az 1907. évi II. nemzetközi hágai békeértekezleten elfogadott egyezmény írja elő, amely szerint a hadviselő felek: „ … meghatározott és messziről felismerhető, megkülönböztetett jelzést viselnek.” Az egyezmény nem határozta meg a megkülönböztető jelek formáját, méreteit, színösszeállítását, ezért azok történetileg gyakran a különböző szövetséghez való tartozás jegyében alakultak ki.

        A magyar fegyveres erők önálló felségjelet az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása óta használnak. Történetileg állandó magyar felségjel azért nem alakulhatott ki, mert az 1919-ben megalkotott ék alakú, nemzeti színeket tartalmazó első önálló magyar felségjelet a Tanácsköztársaság csakhamar felváltotta az ötágú vörös csillaggal. Tekintettel arra, hogy ebben az időben felségjelet csak repülőeszközökön használtak, a Tanácsköztársaság bukását követően a párizsi békekonferenciának a magyar katonai repülést is megtiltó határozata miatt 1938-ig a nemzeti hadsereg nem használt formális felségjelet. 1938-tól, Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése alapján felállított magyar légierőnél ismét időszerűvé vált a felségjel alkalmazása.

            Ekkor került sor az ék alakú jelzés ismételt alkalmazásra, de csak rövid időre, mert 1941-ben már kiegészítő jeleket festettek fel, 1942-ben pedig a német szövetség jegyében újraalkották azt.

A Magyar Honvédség jogelődje, a Magyar Néphadsereg felségjele, amely ötágú csillagba foglalta a nemzeti színeket, az 50-es években a szövetségi és ideológiai hovatartozás jegyében született meg, és a szövetség felbomlását követően elvesztette érvényességét.

       A Magyar Honvédség funkciójának, szellemiségének új alapokra való helyezése az első feladatok egyikeként vetette fel a felségjel megváltoztatásának szükségességét. A történelmi kutatások több változat mérlegelése után azt eredményezték, hogy az a felségjel, amely megfelelő történelmi múlttal bír, s amely egyben kifejezi nemzeti szuverenitásunkat is, nem lehet más, mint az 1919-ben megalkotott, 1938-ban rövid ideig alkalmazott, majd méltatlanul elfelejtetett első önálló magyar felségjel.

    A Magyar Honvédség felségjele tehát: fehér keretbe foglalt, nemzeti színeket tartalmazó egyenlőszárú háromszög, amelynek magassága az alap kétszerese. A két befogó mentén a háromszög területén belül piros és fehér sáv húzódik, amelyek szélessége az alap méreteinek 1/9-e. A háromszög maradék területe zöld színű.

        A jel alkalmas mind repülőeszközökön, mind harcjárműveken való megjelenítésre, formája és színösszeállítása alapján egyedi és magyar, kifejezi a haderőnk nemzeti jellegét.

A Magyar Honvédség emblémája

    A Magyar Honvédség emblémájáról szóló intézkedés az MH azonosítására szolgáló általános jelképként határozza meg, mely a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által zsűrizett és a Szerzői Jogvédő Hivatal által védjegyként bejegyzett szimbólum. Az embléma nemcsak a szervezeti összetartozást, hanem a nemzethez, a nemzeti történelmi és katonai hagyományokhoz való kötődést is kifejező jelkép.

Maga az embléma a karmai között Szent István kardját markoló kiterjesztett szárnyú turult ábrázol, amelyet balról tölgy, jobbról olajág övez, és a két ág találkozásánál a nemzeti színeket tartalmazó MH pajzs helyezkedik el.

        A fegyveres erő (minden fegyveres erő) lényegét - a harcra való készséget és bátorságot - immár évezredek óta jelképezi az európai kultúrkörben a ragadozó madár, amely mindenkor a legfelsőbb égi hatalom jelképe. A kard a legyőzhetetlenség és férfierő, a tölgy pedig az erő, a bölcsesség isteni jelképe, míg az olajág a győzelmet és békét jelképezi egyszerre. Ily módon az embléma hazánk és annak hadserege Európához való tartozását is kifejezi.

    A kiterjesztett szárnyú turul, őseink szent madara, a honfoglalástól napjainkig terjedő töretlen szellemet (is) jelképezheti. A szent Istváni kard az államalapításra, tehát a fegyveres erő ezeréves folyamatosságára utal. A jelmondat (A HAZÁÉRT) az évszázados fegyveres küzdelmek egyik legismertebb jelmondata vagy inkább „csatakiáltása”. Rövid, közérthető és kifejezi a haderő lényegét: politikától függetlenül mindent csak a hazáért.

Csapatkarjelzések

A csapatkarjelzés tatalmi és formai követelményeiről, az elbírálás és engedélyezés rendjéről szóló intézkedés értelmében a Magyar Honvédség katonai szervezeteinél rendszeresített karjelzés a katonai szervezetek megkülönböztető jelzése, mely a szervezet, mint jogi személyiség egyediségének kifejezésére alkalmas jelkép, és amely egyben az adott katonai szervezethez való tartozást is szimbolizálja.

        A karjelzés anyaga textília, alakja - képzeletbeli 8 centiméter átmérőjű körben ábrázolható- szabályos síkidom (kör, ellipszis, négyszög, háromszög) vagy pajzs. A karjelzés forma- és színvilága az arra jogosult szervezetek által szabadon választható. Jelképként felhasználható a katonai szervezet jellegét, rendeltetését kifejező jelzés, a szervezetnek helyt adó földrajzi régió szimbóluma, a névadó személyre vagy a jogelőd alakulatra utaló jelzés, betűjel vagy piktogram.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, (NATO) jelképe

Hazánk 1999. március 12-én, a Cseh Köztársaság és Lengyelország társaságában a NATO teljes jogú tagja lett és ettől az időtől kezdődően a magyar fegyveres erők objektumaiban megjelent, illetve különféle információhordozó eszközökön (kiadványok, emléktárgyak, stb.) látható a szövetség hivatalos jelképe, a kék csíkkal jelölt körbe foglalt négyágú iránytű. A NATO-emblémát a szervezet tényleges politikai hatalommal és döntési képességekkel rendelkező szervezete az Észak-atlanti Tanács fogadta el 1953. októberében. A kör az egység és az együttműködés szimbóluma, míg az iránytű az Atlanti Szövetség immár 26 tagja által választott közös utat jelképezi. A szimbólum kék alapszínű zászlón is látható, ezen a kék szín az Atlanti-óceánra utal.